Mivel Fiatalúr még mindig általában napi hat-hét alkalommal in put-ol, nem is kis mennyiséget, ezért törvényszerű, hogy előbb-utóbb out put-nak is jelentkeznie kell. És ez szerencsére így van!
Egy napon valami lehetett a pocakjával, ugyanis háromszor - Ádám úr szava járását idézve, szó szerint - karimáig pakolta a pelenkát. Nem a pelenka tartó- és tűrőképességének csekély volta vagy az életkornak és súlynak nem megfelelő mérete okozta a problémát, hanem a kiáramló anyag mennyisége. Háromszor! A pelenka egyébként jól vizsgázott, mert a háromból csak egyszer engedett ki egy elhanyagolható mennyiséget a fodrokon kívülre. Szerencsére kisfiunk anyja betárazott popsitörlő kendőből is. Ha a raktári készlet kettő bontatlan csomag alá csökken, elindul a "te jó ég" kezdetű pánik és az ennek megfelelő halasztást nem tűrő beszerzés. Így hasonló baleseteknél nem okoz nagy gondot jó alaposan letakarítani a popsit és környékét. És ha valami mégis ott marad (ami természetesen kizárt!), akkor az majd az esti fürdésnél lejön. Hagyni kell egy kis szórakozást Apának is!
Néha pelenkázás közben, amikor kicsi fiunk éppen kooperatív kedvében van és a pelenkázás nagy része nem azzal telik, hogy összeszedjem a pelenkázón felfedezőútra induló gyereket, előfordul, hogy elmélázom. Min? Például azon, hogy ahogy az autóknál is, biztos a pelenkakészítőknél is van külön dizájner stáb, akik csak a kinézettel foglalkoznak, a funkcionalitással nem. Mert a cuki macis-zsiráfos-tigrises minták tuti nem a gyerkőcök kedvéért kerülnek a pelusokra. Felnőttként nekem a "tök mindegy mi van rajta, csak tartson" lenne az elvem, mégis másként adok a gyerekre egy teknősös pelust, mint egy csacsisat. Persze, persze, mindkettőnél eljátsszuk a nagy színjátékot, hogy "uuuh, nézd, csacsis pelus, csacsis pelusa nem mindenkinek van ám!", de akkor is mit tudhat egy csacsi, amit a teknős nem. Fiatalúrnak meg dettó mindegy, neki az egyetlen célja, hogy megkaparintsa és a szájába vegye - mármint a kikészített, tiszta pelenkát és ha nem vagyunk elég gyorsak, akkor a használtat is...
Jó, de hol ebben a kihívás? Egyrészt ott, hogy az explorer-gyereket összeszedjem és rávegyem: essünk túl a pelenkacserén minél előbb, lehetőleg a pelenkázófelület teljes átrendezése, a krémes és a kendős dobozok földre lökése, a kislámpa megtapogatása, a pelenkázó feletti képek megpiszkálása és anya melleinek megrugdosása nélkül. Másrészt ott, hogy az előző méretű csomagban a cuki állatosok között volt egy elefántos pelenka is (vagyis csomagonként kb 8). Nem ám akármilyen, hanem kék elefántos! Bár kinézetre ő is cuki és ártalmatlan jószág, ő volt a legkomiszabb mind közül: amikor ezt applikáltam fel Gedére, akkor rendszerint, minden előjel nélkül, lepisilte magát! Gyorsaság (mármint anyáé), szobahőmérséklet és kedv (mármint a gyereké) csak annyiban játszott szerepet, hogy a pisi ívben repült-e és tarkóig beterítette a gyereket avagy csak sunyin csordogált. Extra pontok jártak, amikor az ebből eredő átöltözésre indulás előtt került sor és persze siettünk volna vagy a csemete már éhes volt és persze hangosan kiabált. (Gyerekkel még nem rendelkezőknek mondom: éhes gyerek nem kooperatív!) :)
Itt épp egy teknősös pelussal pózol. :)
Friss esemény: a gyermek új szokás felvételével próbálkozik, nevezetesen azzal, hogy szereti ő maga leszedni a saját pelenkáját! Amikor csak esélye adódik, bepróbálkozik. Főleg azonban az esti pancsi előtti vetkőzés a kedvenc alkalma. Ha csak nedvesség került a pelusba, akkor hagyom, de ha darabos az alkotmány, akkor kevésbé vagyok megengedő szülő.
No comments:
Post a Comment