Thursday, March 17, 2016

Gratulálok: fiú!

Fiam van, tehát művelődni kell a fiús témában. Na jó, nem kell, de én baromira élvezem! Kislányként is babázás helyett hamarabb ültem be az autóba és nyomkodtam a kuplungot-féket-gázt (ráadásul a jó sorrendben). 

Még a nyáron egyik szombat reggel elsétáltunk Fiatalúrral a közeli pékségbe kifliért. A sétának persze két oka is volt: 1. nem volt otthon kifli Apa reggelijéhez, 2. Apa még aludt és vagy otthon hangoskodunk hajnali fél 9-kor, vagy elmegyünk sétálni. Mivel nyáron 10 előtt és este fél 8 után lehetett csak kimozdulni a lakásból a hőség miatt, oxigén és séta meg anyának is kell, ezért ez utóbbit választottam. A járda mellett három nagyobb gép dolgozott éppen, javították az út hibáit én meg nagy lelkesen mondtam Gedének: "nézd, az ott egy öööö... munkagép". Mert fogalmam nem volt, hogy a nagy sárga, az most buldózer vagy markoló vagy mi a csuda. A dömper és az úthenger alapból megy, de olyanok akkor éppen nem mászkáltak a Törökvész úton. Most még elég a munkagép meghatározás, de gyanítom egy év múlva már pontosan kell tudnom a gép típusát, két év múlva már Fiatalúr fogja nekem elmagyarázni, hogy mi a különbség két teljesen egyforma nagy sárga gép között. 


Lánykoromban játékbaba fronton egy kék lencsibaba és jó pár Barbie szerencsés tulajdonosa lehettem. A többi baba, a klasszikus babázás és hasonlóak totál hidegen hagytak. Amivel még inkább ki lehetett kergetni a világból: az a Barbie-k folyamatos (át)öltöztetése volt. Finoman is rühelltem. Részemről inkább az játszott, hogy öltöztessük fel egy ruhába (természetesen csilli-villi báli ruhába, mi másba?) és játsszuk azt, amihez ez a ruha jó (vagyis csilli-villi bálozósat). Ne arról szóljon a játék, hogy már megint ruhát cserélünk neki. Ezért kicsit aggódtam is, amikor Pocakról a 18. héten kiderült, hogy kislány, mit fogok majd kezdeni vele ruha témában. Pláne ha olyan válogatós lesz mint én voltam. Mire éppen kezdtem megbarátkozni a gondolattal, hogy (harminc év késéssel ugyan, de) ezek szerint nem marad ki az életemből egy kislány baba öltöztetése, akkor játszódott le az "oh, I am sorry, but baby is a boy" jelenet. 

Fiatalurat viszont imádom öltöztetni! Élvezem amikor neki keresek autós body-t, kertésznadrágot vagy bármilyen fiús ruhát a boltban. Élvezem kitalálni melyik vagány kis nacit, inget, pulcsit adjam rá ma. Természetesen a zokni színe harmonizál a teljes outfit színösszeállításával. Imádom, amikor a végeredmény egy mini-hapsi. Főleg, ha ő még hozzáteszi a csibész félmosolyát és a '20-as évekbeli szivarozó gengsztereket megszégyenítő lazasággal biggyeszti a cucliját a szája sarkába, mintha csak ő is szivarozna. Ja, a cuclit nem rendeltetésszerűen használja, hanem csak játszik vele, mint az összes többi rágcsálni való játékkal.





Ha már ruha téma, akkor a múltkor olvastam, azt hiszem a Srácnevelde oldalán, a következőt: "Zoknit lehúzni kizárólag azzal a technikával lehet, amivel az (véletlenül) átdobódik a szoba másik sarkába, aztán a kettőből az egyiket örökké el is nyeli valami fekete lyuk." 
A zoknileszedés témakörben eddig ott tartunk, hogy Fiatalúr bárhol és bármikor képes a másodperc töredéke alatt lerántani a lábáról zokniját. A kedvencem, amikor ezt evés közben teszi és egyszer csak megjelenik a zokni az etetőtálcán.
Már előre várom a folytatást! A megfelelő ívelés technikájának elleséséért Gedének sem kell majd a szomszédba mennie! Ez amolyan férfi dolog, akár kicsi az illető, akár nagyobb. Erről nem is mondok többet, a lányok úgyis értik.



No comments:

Post a Comment