A nagy utazás
Két és fél éves voltam, amikor életemben először átléptem az országhatárt és ez a korai 80-as években nagy szónak számított! Azóta kinyílt a világ, kicsi fiunk pedig csúnyán rám vert ebben: ő három hónaposan lépte át az országhatárt. (Lépte? Inkább gurítottuk át a kis popsiját.) A határon apukája taktikusan az ő cuki fotós személyi igazolványát helyezte a kupac tetejére. A határőrkislány az elvárásoknak megfelelően reagált: elolvadt, gyorsan megmutatta horvát kollegájának Gede személyijét, mosolyogtak egy sort, hogy milyen édesen alszik, majd integetve továbbengedtek minket. Megy ez simán!
A cél: Rovinj, amit egy egy órás mosdó-pelenkacsere-etetés-büfiztetés-séta-ebéd a szülőknek-szusszanás kombós megállóval együtt is röpke 7 óra alatt abszolváltunk. Egyik ismerősünk, aki két kislány édesapja, csak lazán a franca küldött bennünket, amikor arra a kérdésére, hogy Gede hogy viselte az utat, a megfelelő választ adtam: szinte végigaludta. Fiatalúr ugyanis jó időzítéssel a Rovinj tábla vonalában ébredt.
A szálláson Évi, Drazsé, Kinga és Tibi vártak bennünket, a hűtőben pedig a behűtött ciderek. Rég óta ismert tény, hogy az éhes férfiaknál nincs rosszabb, talán csak az éhes kisbabák. De még őket is űberelik az éhes kismamák és szoptató anyukák! Mivel a hét fős társaságunk öt tagját ez lefedte, így a vacsoránk hirtelen központi kérdéssé vált. Marci és Drazsé perceken belül megtámadták a közeli kisbótot, zsákmányoltak pár csevapcsicsit és egy tisztességes méretű (értsd a kapható legnagyobb) üveg ajvárt és nekiestek a vacsora elkészítésének.
A világbéke megteremtése után már csak a tenger felkeresése és a megmártózás maradt hátra, hogy megérkezésünk teljes legyen. Ebből a fiunk sem maradhatott ki, az ő kicsi praclijai is tengert értek. Tengert, ami hideg volt és tobzódtak benne a medúzák. Állítólag olyan csúnyán néztem Marcira, miután kisfiunk (negatív) hanghatásokkal jelezte a víz hőfokát, hogy többet nem merte bevinni a vízbe - persze ezt csak a hazaúton vallotta be...
Esti rutinok otthontól távol
Mivel ez volt az első alkalom Gede születése óta, hogy nem otthon aludtunk és nem a megszokott rend szerint zajlottak az esti rutinok, kicsit izgultam mi hogy lesz. Miután az első este Gede-ellátásra alkalmassá tettük az apartmant és felállítottunk egy hogyan fürdessünk - hol pelenkázzunk - hol etessek - hol alszik a gyerek protokollt, már én is megnyugodtam. De menjünk sorban:
Hol pelenkázzunk? Van egy szuper pelenkázó kutyánk. Eredetileg Ikeás jószág, de mi kaptuk. Kicsire össze lehet hajtogatni, a pelenkázó táskában lakik. Működési elve hasonló az egyszer használatos pelenkázó alátétekéhez, csak ezt többször is lehet használni. Fogtunk egy takarót és a szobánkban található pipereasztalt alakítottuk át pelenkázóvá, a pipereasztal fiókjába pedig bepakoltuk Fiatalúr ruháit. Reggel pelenka-kutya, popsikrém és törlőkendő ugrottak a pelenkázó táskába és jöttek velünk, este pedig kipakoltuk őket. Ezt a kérdést hamar kipipáltuk.
Indulás előtt a "vigyünk-e kiskádat" kérdés hamar megkapta a nem szavazatot mindkettőnktől, kiskád tehát maradt itthon. De akkor hogyan oldjuk meg a fürdést? Még sosem fürdött a gyermek nagykádban. Eddig. Első este még idegenkedtünk a nagykádas történettől ezért Marci ült be a kádba, az ő ölében fürdött a gyermek. Ez a tevékenység inkább hatott macskamosdásnak, mint rendes tisztálkodásnak. Mivel viszont mindenki vizes lett, kádban is voltunk, tehát foghatjuk rá, hogy fürdési tevékenységet végeztünk. Második este aztán nem lacafacáztunk, Marci teleengedte a kádat (már úgy Gede-kompatibilisen) és láss csodát, utódunk imádta! Ez is megoldva!
Hol aludjon Fiatalúr avagy vigyünk-e utazóágyat? Elsőre azt gondoltuk: akar még egy ilyen plusz cuccot vinni a fene, így az utazóágy a kiskád sorsára jutott. De akkor mégis hol aludjon a gyermek? A köztünk a nagy ágyban verzió fel sem merült. Felmerült viszont bennünk a finn példa: doboz! Ha a finn gyerekeknek jó a doboz, mint námbör van alvóhely, akkor Fiatalúrnak csak jó lesz ideiglenesen a nyaralás alatt. Átmegyünk nomádba! Utánagugliztam, hol lehet normális méretű dobozhoz jutni és hol tudunk bele szivacsot vágatni. Ám ekkor jött a következő, mindent vivő ötlet: a babakocsi mózes részét amúgy is visszük magunkkal, ha a délutáni séták alatt abban tud aludni Fiatalúr, akkor csak tud benne éjszaka is. Már csak az a kérdés, hogy a légzésfigyelő panelje befér-e a mózesbe? Befért! Done. Éjjelente a Manó-mobil ott állt az ágy mellett, vagyis mellettem és ugyanolyan jókat aludt benne a csemete, mint itthon a nagyágyban.
Szerencsére Fiatalúr igazi jófiúként végigaludta majdnem az összes éjszakát, csak egyszer kelt fel éjjel, akkor - 21. századi lányhoz illően - a mobilommal varázsoltam pelenkázáshoz illő hangulatvilágítást. (Otthon a pelenkázó mellett egy 25 W-os narancs színű égő szolgálja a kényelmünket.) Cserébe napközben általában protestált az alvás ellen.
Néha azért elgondolkodtunk rajta, vajon túl lazák vagyunk?
Gyerekkel a strandon
Ez életünk első nyaralása saját jogú gyerekkel. Még az itthoni készülődés fázisában a miket vigyünk magunkkal úgy általában kérdés tisztázása után jött a még nehezebb kérdés: mit kell vinni a strandra? Kell-e a három hónapos gyerek érzékeny bőrét naptejjel kenni? Ha igen, milyen naptejjel? Ilyen és ehhez hasonló ezer kérdés cikázott a fejemben az indulás előtti hetekben.
Majd egy nagy levegővétellel nyugalmat erőltettem magamra és mielőtt beleőszültem a témába, nekiálltam Marcisan (vagyis racionálisan) számbavenni a kérdéseket.
Kezdtem az egyszerű végével, pl. naptej: megkérdeztem egy a kérdésben autentikusnak vélt személyt, a gyerekorvost, mit gondol. A válasz: ne kenjek rá semmit és ha lehet ne is vigyem napra, vagyis ne rakjam ki magam mellé aszalódni a napágyra, mert azt az ekkora emberkék még nagyon rosszul tolerálják. Ez menni fog! Venni és kenni nem kell, napra én sem megyek!
Második lépés: akkor kell valami árnyékoló, mert fogalmam sincs milyen a horvát partok árnyékellátottsága, illetve kell valami "bé" alternatívaként, ha a top árnyékos helyeket a (nálunk) korá(bba)n kelő turisták elfoglalják. Némi netes kutatás után felkerestem a Decathlont ún. menedék vásárlása céljából. A Decathlonban kezembe akadt még egy hasznos, és mint később kiderült messze a leghasznosabb készség, vagyis egy strandszőnyeg. Ez eredetileg nem volt a beszerzendők listáján, ezért családi szavazásra bocsátottam a kérdést. Fiatalúrral ketten voltunk shoppingolni, én megszavaztam a strandszőnyeg beszerzést, ő hallgatott, ami a beleegyezés jele, ugye?, így a menedék mellett hamar a szőnyeg büszke tulajdonosaivá is váltunk.
Mi kell még? Játszószőnyeg a gyermeknek, mert csak úgy a strandszőnyegre nem fogom letenni a parton, illetve a szálláson is jól jöhet. A Nagyitól kaptunk egyet, ami egy kék mackót és a családi leltárban a kettes számot viseli. Ezt érte a megtiszteltetés, hogy velünk tartson külhonba, ezzel együtt előléptettük úti játszószőnyeggé. (Hoppá-hoppá, micsoda karrier!)
Azt hiszem itt véget is ért a spec strand listánk... A többi elem: pelenkázó cuccok, hordozókendő, víz, olvasnivaló a család minden tagjának már az alapcsomag részét képezték.
Majdnem elfelejtettem: a vagány karimás sapka nem maradhat ki a sorból, az mindenképpen kell! Négy boltot jártam végig, mire megtaláltam a megfelelőt. Hisz' úgy nem vagizgatunk a strandon, ha nincs fehér karimás sapkánk! (Na persze ilyen fénykép nem készült a gyerekről...)
A nyaralás konklúziója: kis családunk fantasztikusan érezte magát egész héten: jó társaság, jó szállás, finom ételek, szép idő, jó hangulat a tengerparton! :) (Háhh, mégis ott a fehér karimás sapka!)
